Könnyelműség az élettel szemben – A Bohémélet premierjét láthattuk tegnap este a Csokonai Nemzeti Színházban

Kultúra

Tegnap este tekinthette meg a közönség Giacomo Puccini Bohémélet című operájának bemutatóját a debreceni Csokonai Teátrumban. Az operát Szikora János rendezte, Rodolfo szerepében Balczó Pétert, Mimìében Létay Kiss Gabriellát láthatja a közönség. A Bohémélet szövegét Henri Murger Scènes de la vie de bohème című műve nyomán Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írta. A darabot olasz nyelven, négy felvonásban játsszák, magyar és angol felirattal.

 

Amikor Puccini korának egyik legnagyobb bestselleréhez, Henry Murger Jelenetek a Bohémvilágból című könyvéhez nyúlt, nyilvánvaló volt, hogy a történet inspirálta opera sikere nem marad el a könyvé mögött. Nem egészen így történt. A regényről ma már kevesen tudnak, Puccini műve azonban mindörökre bevonult a halhatatlanok közé. Népszerűségének oka talán abban a zeneszerzői attitűdben van, ahogyan az alaptörténethez viszonyul: a Bohémélet hősei szegények, mégis a fiatalság költői lelkületével festik át ezt a komor képet élhetővé, szerethetővé, mert minden nélkülözésük ellenére szeretnek élni.

 

 

„Ez egy fantasztikus történet sok szempontból − ajánlja a Bohéméletet Szikora János. „Az egyik a történeten végighúzódó paradoxon. Ez egy négyfelvonásos opera. A négy felvonásból három felvonásban tél van, hideg van, de az emberek, a szereplők lelkében tombol a tavasz, tombol a szerelem tüze. Aztán a negyedik felvonásban megjön a tavasz, kivirul az élet, kivirul a természet, de az emberek lelkébe beköltözött a tél, elvesztették a szerelmet. Ez egy nagyon érdekes paradoxon. Ami viszont számomra a legérdekesebb: megéreztetni a közönséggel valamit abból, amit időskoromra megtanultam a Bohéméletből. Mert miről szól valójában a Bohémélet? Ez egy szerelmi történet? Igen, egy szerelemi történet. De túl ezen számomra egyre inkább arról szól, hogy mi valamennyien végtelenül bohémek, vagyis könnyelműek, játékosak és felszínesek vagyunk az egyetlen igazi ajándékkal szemben, amit kaptunk, és ez az élet. Csak akkor szembesülünk az igazi nagyszerűségével, amikor már vége van.”

 

 

Sajtóközlemény

Fotók: Gálos Mihály Samu