Hősi emlékmű az ELTE egyetem térén

Egyetem
Az Egyetemi templom és az ELTE központi épülete közötti falszakaszt díszítő kompozíció azoknak az egyetemistáknak állít emléket, akik az első világháborúban a hazájukért küzdöttek vagy őket segítették. A drámaian összeeső katona első terve 1928-ban, kilencvenöt évvel ezelőtt született meg.

Az Országgyűlés az 1917. évi VIII. törvénycikkben döntött arról, hogy az ország minden településén emléket kell állítani a világháborúban elesett helyi katonáknak. A kezdeményezéshez 1919-ben csatlakoztak a Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE elődje) tevékeny hallgató is: gyűjtést indítottak a hősi halált halt társaik emlékműve számára.

A háborút követő hiperinflációban az összeg elértéktelenedett, és a megvalósítás csak egy bő évtizeddel később indulhatott meg. Ekkor már az egyetemvezetés is az ügy mellé állt, a Wolkenberg Alajos rektor elnökletével alakult szoborbizottság 1928-ban kijelölte az emlékmű helyét azon a falszakaszon, ahol a központi épület találkozik a szomszédos Egyetemi templommal.

Az alkotással Zala Györgyöt bízták meg, de mivel az íves felület egy építészeti keretet is kívánt, annak megtervezésére Lechner Jenőt kérték fel. Mindketten tapasztaltak voltak az emlékművek terén: Zala formázta meg például a Millenniumi emlékmű központi csoportjának szobrait, vagyis az oszlopon álló Gabriel arkangyalt, valamint az oszlop lába körül csoportosuló hét vezért.

Lechner már abban az évben több tervváltozatot készített, melyek nagyvonalakban megegyeztek: az épület elé egy hatalmas kő hasábot állított, melynek közepébe kapuként egy nagy, félköríves záródású fülkét mélyített. Mivel figyelembe kellett vennie a templom barokk vonalait és az egyetem központi épületének neobarokk homlokzatát, a végleges terveket a barokkhoz közelebb álló copf stílusúra rajzolta. A nyolc méter magas építészeti keret kétrétegű lett: az elülső rész felületét ugyanolyan hullámzás járja át, mint a templom homlokzatát.

Az emlékmű kapuja fölött, valamint a lábazaton latin felirat olvasható, amelynek fordítása a következő: „A hazáért meghaltaknak 1914–1918. Az Egyetem ifjúságának állította az erényben versengő élő ifjúság az Egyetemen 1919–1930.” A katona szobra talapzatára pedig kisebb betűkkel Vörösmarty Mihály Honszeretet című versének negyedik versszaka került: „Tűrj érte mindent, ami bánt, kínszenvedést és halált, de el ne szenvedd, el ne tűrd véred gyalázatát!”