Antal Miklós humánökológus, az ELTE TáTK oktatója az Eötvös Loránd Tudományegyetemen alakít MTA–ELTE “Lendület” kutatócsoportot, amely négy kérdéskör mentén vizsgálja majd a témát külföldi minták felhasználásával.
Az MTA “Lendület” programjának támogatásával működő új kutatócsoport kvantitatív és kvalitatív területen dolgozó – várhatóan szociológus, pszichológusokból, közgazdász és humánökológus – szakemberekből áll majd. „A Lendület-projektem első két évében például félállásban fogok csak dolgozni itthon, mert közben Bécsben is indul egy kutatásunk, amelyben egy német munkaidő-csökkentési szakpolitikát fogunk vizsgálni. Ott a legnagyobb német szakszervezet, az IG Metall kiküzdötte, hogy a tagjai heti 28 órára csökkenthessék a munkaidejüket” – mondta el a Magyar Tudományos Akadémia honlapján megjelent interjúban Antal Miklós, az új kutatócsoport vezetője.
Elsősorban arra kíváncsiak a kutatók, hogy kik választják ezt a lehetőséget, illetve milyen hatása lesz a munkaidő-csökkentésnek. Mivel az IG Metall a legnagyobb német szakszervezet, és a hozzá tartozó, nagy autóipari cégek a legnagyobb német vállalatok közé tartoznak, úgy vélik, ennek a kísérletnek hosszú távú következményei lehetnek az ipar egészére.
A kutatócsoport első körben azt fogja vizsgálni, mi számít munkaidőnek, és miként mérhető a munkaidő.
A munkaidő-szabályozás esetén más a definíció, mint ha az emberi jóllét szempontjából vizsgáljuk. Az utóbbi esetében például a munkahelyre való utazás idejét is bele kell számolni a munkaidőbe. A munkakörtől függően eltér az is, mennyire definiálható, hogy mikor dolgozik valaki.
A másik nagy vizsgálandó terület, hogy kik küzdenek a csökkentésért, és kik vannak ellene egy adott gazdaságpolitikai helyzetben. Ennek kapcsán a munkaadók, a munkavállalók és az állam szerepét, különböző érdekeit és küzdelmeit történeti áttekintésben fogják elemezni.
Izgalmas kérdés az is, miként számszerűsíthető a munkaidő-csökkentés környezeti hatása. Erre a harmadik kérdésre választ adhat az említett németországi kutatás, melyben először fókuszcsoportos beszélgetéseket tartanak a résztvevőkkel és olyanokkal is, akik nem vesznek részt a munkaidő-csökkentési programban, hogy így összehasonlíthatók legyenek a szempontjaik. Ezt követően pedig nagy, a tervek szerint reprezentatív kérdőíves vizsgálatot folytatnak le, hogy a két csoport válaszainak összevetéséből ki tudják mutatni a fogyasztási szerkezetük változásait.
A kutatás negyedik része pedig annak feltérképezése, hogy a munkaidő csökkentése miként hat a jóllétre.
A kutatásnak eredetileg természetvédelmi motivációja volt.
„Számtalan technológiai jellegű klímastratégiánk van például, de úgy látom, hogy hiányoznak a fogyasztáscsökkentéssel kapcsolatos stratégiák. Szerintem éppen itt az ideje, hogy ezekkel is foglalkozzunk, mert látszik, hogy a technológiai jellegű klímastratégiák még gyors ütemű végrehajtásuk esetében sem jelentenek megfelelő megoldást az éghajlati krízisre – de ugyanez érvényes tágabb értelemben az ökológiai válságra is” – mondta Antal Miklós.
Forrás: MTA
