2016-ban Horváth József, a Debreceni Egyetem rákkutatással foglalkozó diákja kapta a Gergely Alexandra Emlékdíjat. Azelőtt a Roma Sajtóközponttól Aranypánt Díjat kapott, elsőként. József példakép a szó legszorosabb értelmében, és ennek semmi köze ahhoz, hogy roma származású.10 évesen már dolgozott, akkor építkezéseken segített, most egyetemen kutat. Jogásznak készült, de biológus lett, mert a középiskolai biológia-tanárnője unszolására beszállt egy drogkutatással foglalkozó csapatba, és annyira megszerette a tudományos munkát és a biológiát, hogy nem volt kérdés mivel akar foglalkozni. A marihuána ideg-élettani mechanizmusát kutatta két éven keresztül, és tudományos dolgozatával a kategória legmagasabb díját is besöpörte. Egyértelmű volt, hogy a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karán is biokémia és genetika szakirányra megy. Családjából elsőként lett egyetemista, bár mindhárom testvére leérettségizett, két nővére és bátyja is.
„Biztosan nagyon szerencsés vagyok, mert én soha nem éreztem, hogy a származásom miatt megkülönböztetnének. És persze abban is mázlim van, hogy nálunk otthon értéknek számít a tudás, a tanulás, pedig nagyon szegények voltunk. Az édesapámnak több száz könyve volt, és imádott olvasni, azt hiszem tőle örököltem a tudásvágyat. Mindig jól tanultam, és a tanáraimtól leginkább dicséretet és biztatást kaptam. Az egyetemen a diákok nagy része külföldi, egyáltalán nem lógok ki a sorból, és engem eddig csak az alapján ítéltek meg, amit letettem az asztalra.”
Molekuláris genetikából szerzett mesterdiplomát, és valószínűleg 2018-ban megszerzi a doktori címet is. Jelenleg kutató-biológusként a szájüregi rák korai diagnosztizálásán dolgzik. A kutatás lényege az, hogy az emberi nyálmintából megpróbáljuk megtalálni azokat a géneket, amelyekből ki lehet mutatni egy sokkal korábbi stádiumban is a szájüregi daganatot.
“Lassan a záró kísérleteknél tartunk, de publikálás előtt nem mondhatok erről sokat. Én hiszem, hogy ez a kutatás sikeres, és arra is vannak biztató jelek, hogy éveken belül meglehet a rák kezelésének a leghatékonyabb módja” – meséli József.
A fiatal kutató december 27-én lesz 29 éves, és a munkája mellett igyekszik sokat sportolni, mert azt vallja, hogy csak egészséges testben lakhat egészséges lélek. Így 10-12 óra munka után feláll a laboratóriumi asztalától, és elindul az edzőterembe, ahol 140 kilót nyom ki, vagy bokszol.
Miközben genetikusként is az emberiség jövőjéért dolgozik, József a hétköznapokban is igyekszik tenni az emberekért. Sokszor tart előadásokat gyerekotthonokban, iskolákban, ahol a hátrányos helyzetű gyerekeknek és szüleiknek próbál reményt adni a saját példájával. Ő azt vallja, hogy igenis lehet változtatni az embernek a saját sorsán, és azt a mondatot, hogy „miért pont nekem sikerülne”, el kell felejteni. Igenis hinnie kell minden embernek saját magában, és bíznia kell abban, hogy el tudja érni, amit akar. József szerint a legnagyobb gond az, hogy az emberek nagy részének nincs célja, amiért dolgozhat, ezért ő arra biztat mindenkit, hogy tűzzenek maguk elé célokat, és akkor sikerülni fog minden.
A szülővárosában mindenki nagyon büszke rá, rengeteg gyermekkori barátja van ott a mai napig, ott mondhatni hírességnek számít. József nagy álma, hogy néhány évet Amerikában tölthessen, mert ott szerinte bármit el lehet érni, a határ a csillagos ég.
Természetesen a családlapítás is a tervei között van, nagyon vágyik gyerekekre és feleségre. Ha szórakozásról van szó, akkor legszívesebben táncolni megy, és a cigányzene mellett a technozenéért is rajong. Sok barátja Budapesten lakik, és ő sem tartja kizártnak, hogy a fővárosba költözzön, mert úgy érzi, hogy itt több a lehetőség: több labor van, és talán a kutatások finanszírozása is egyszerűbb a fővárosban.
És, hogy mi lesz vele 50 évesen?
„Mindenképpen egy mediterrán országban élek, ahol van egy éttermem is, mert a főzés és a gasztronómia is a szenvedélyeim közé tartozik. Sokat rajzolnék, mert rajzolni is nagyon szeretek, kisebb koromban képzőművész akartam lenni, és a tetoválásaim egy részét is én rajzoltam, szóval ez nagyon fontos nekem. Közben persze főállásban kutatóként dolgoznék, csak azt nem tudom, hogy a hivatásom mellett akkor hogyan jutna időm minderre, amit felsoroltam. Mindegy, hiszen álmokról van szó, szóval akkor álmodjunk nagyot, hiszen erről szólt az eddigi életem! Ja, és persze 50 évesen már legalább két vagy három nagy gyerekem is lesz, ezt kellett volna először mondanom.”
