Olvasónk az egykor pezsgő, élettel teli Gambrinust hiányolja a belvárosból. Mint írja ma már csak egy kihalt, koszos, szemetes sikátor fogadja a járókelőket, ha véletlenül arra tévednek.Pár napja a Gambrinus köz környékén volt dolgom. Jó ideje nem jártam arra, régi emlékeim között sok kellemes estére emlékeztem az ottani -talán még úgy is mondhatni, legendás-étteremben. Találtam olyan sajtóhírt, hogy egykor -talán igaz sem volt–a Gambrinus Étterembe hétvégékre, már hetekkel előtte kellett helyett foglalni. Szerettünk a Babaluba is járni, emlékszem, hétvégére ott is asztalt kellett foglalnunk. Jó szívvel gondolok vissza, egy születésnapi vacsorára is, amikor a lányunkat az ott működő pubban köszöntöttük. Persze már jó néhány év eltelt, azóta többnyire csak futtában jártam arra. A mai napig valójában igaziból szét sem néztem, ha az ember célirányosan megy, a környezetről nem igen szokott tudomást venni.
Ilyen volt régen:
……
Ma, mivel úgy alakult az életem ráértem, gondoltam körbejárom az emlékeimben egy forgalmas, színvonalas helyként élő környéket. Bár ne tettem volna. A város szívében egy kihalt, talán még szellemek sem lakta utcarészt találtam. Bezárt üzletek, üres kirakatok, kosz, szemét, pusztulás mindenütt. Ahogy láttam, még az emberek is menekülnek a környékről, úgy egy óra alatt, talán tíz, éppen ott cigiző fiatalt láttam, egyébként még a madarak is elkerülik a környéket. Mindez a város közepén, nem messze a nevezetességektől, látnivalóktól. Talán, nincs is olyan turista, aki nem fordul meg a környéken. Bár azt kétlem, hogy a város polgármestere akár egyetlen vendégét is erre bátorkodna hozni.
Az egykor élettel, vásárlókkal, szórakozni vágyó emberekkel teli Gambrinus köz, már nincs sehol. A jó pár még akár flancosnak is mondható üzletek zárva, egy-két antikvárium küzd még a talpon maradásért. Nem lehet könnyű dolguk, hisz a környéken parkolni szinte egyáltalán nem lehet, gondolom a bérleti díjat sem könnyű kigazdálkodni. Ahogyan láttam, nem igen kapkodnak a bérlők az üzlethelyiségekért, por, pókháló, koszos kirakatüvegek mindenütt.Erre biztos nem lehet büszke az önkormányzat. Nem is értem, a Városházától pár méterre, hogyan lehet egy területet így hagyni az enyészetnek, kitenni a múló időnek. Egyszerű városlakóként szégyelltem magam, amit láttam. Nem értem, hogy miért jó egy magára valamit is adó városvezetésnek, az a látvány, az a hangulat, amit az egykor jobb napokat látott köz, ma áraszt. Találtam egy közel 100 éves képet a területről, amely akkor szórakozó, élettel teli, mosolygó emberekkel volt tele, amikor éppen jóízűen falatoztak, vagy koccintottak egymás egészségére.
Nem az 1920 -as hangulatot sírom vissza. De talán lehet olyan köztes megoldás is, ami jó a városnak is, és az üzletek is bérlőkre találnak. Szerintem a városnak a semmi bevételtől, a kisebb is jobb, ráadásul nem pusztulnak az értékes helyen levő üzletek, szégyenére a nem éppen gondos gazda módjára eljáró önkormányzatnak.
Hogy ne csak kritikát fogalmazzak meg, tennék egy szerény javaslatot is a város kulturális vezetésének. Úgyis sokszor hangoztatják, mennyire kíváncsiak az emberek véleményére. A Gambrinus közben hozzák létre –jelentős bérleti kedvezményekkel–Debrecen kulturális sétálóutcáját. Ide költözhetnének antikváriumok, galériák, könyvesboltok, népművészeti üzletek, jegyirodák,, kávézók, ahol az egykori hangulatban újságot lehetne olvasni, egyben találkozó helye is lehetne a város értelmiségének, kultúrára vágyó ifjúságának. Időszakonként szervezhetők lehetnének utcakiállítások, koncertek.De otthonra találhatnának itt az utcazenészek, a portréfestők is. A hely adott, már “csak” egy kis fantáziára, kedvező bérleti díjakra, a parkolási lehetőség biztosítására van szükség. Ha van szándék, ha van akarat, ha nem a dézsma nagysága a mérvadó, akkor a Gambrinus köz -akár rövid időn belül– városunk gyöngyszeme is lehetne.
bl
Ilyen most a Gambrinus köz:
……
