Bach bajorokkal a Bazilikában

A nemzetközi program Dale Henderson New York-i csellista kezdeményezésére jött létre 2010-ben.

Johann Sebastian Bach 1685. március 21-én született. A program lényege az, hogy a születése körüli napokban nyilvános helyszíneken nagyszerű muzsikusok közreműködésével tartott kisebb-nagyobb, ingyenes koncerteken minél több embert ismertessen meg ­Bach zenéjével. Ünnepelje és népszerűsítse a zeneszerzőt, valamint a klasszikus muzsikát. Magyarországon 2015-ben Kovács Zalán László tubaművész szervezésében tartottak először Bach Mindenkinek Fesztivált, azóta igen népszerű tavaszköszöntő program lett nálunk is.

Valóra vált egy álom is

A Bach Mindenkinek Fesztivál idén immár országos, sőt, határokon átnyúló kulturális eseménnyé nőtte ki magát. Március 16-a és 25-e között rendezték meg 250 helyszínen 300 fellépő, köztük számos Liszt- és Kossuth-díjas zeneművész, valamint templomi kórusok, zeneiskolások, jazzmuzsikusok részvételével. Az ingyenes koncerteket a legváltozatosabb helyszíneken tartották: Bach muzsikája megszólalt egyebek mellett templomokban, köztereken, metróaluljáróban, a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Gödöllői Királyi Kastélyban, börtönben és bevásárlóközpontban, piacon és kórházban, romkocsmában és a Bazilika gyönyörű terében. Utóbbi helyen a Készenléti Rendőrség Zenekara és a Bajor Rendőrzenekar közös koncertjére került sor. A Készenléti Rendőrség Zenekara tavaly játszott először a Bach Mindenkinek Fesztiválon, akkor a Budapest Music Centerben egyedül, ám a mostani fellépés kapcsán egy régi álmuk is valóra válhatott.

– Ha már ilyen méltó helyszínen szólalhat meg Bach muzsikája, mint a Bazilika, akkor egy régi álmunkat is megpróbáltuk valóra váltani – mondja Szalóky Béla alezredes, a Készenléti Rendőrség Zenekarának vezetője. – Azt, hogy végre együtt játszhassunk a Bajor Rendőrzenekarral, amelyet már több éve invitálunk különböző fesztiválokra, közös fellépésekre. Mivel azonban ők nagyon sokat koncerteznek szerte a világban, ez eddig nem sikerült. A Bajor Rendőrzenekarnak kevesebb a szolgálati feladata, viszont a klasszikus zenei világban, amelyben hangsúlyos a jelenlétük, évekre előre lekötött fellépéseik vannak, emiatt nem tudtunk még közösen muzsikálni. Most azonban éppen ráértek, és ennek nagyon örültünk.

A kezdés előtt még arról is faggatjuk Szalóky Bélát, hogy mekkora feladatot adott számukra ez a koncert.

– Sok munkánk volt vele, jóval több, mint bármely egyéb stílussal, amit játszunk. De csak azért, mert Bach muzsikája, egyáltalán a barokk zene nem szerepelt az eddigi gyakorlatunkban. Mivel azonban a zenekar tagjainak nagy része Zeneakadémiát végzett előadóművész, nem okozott problémát a felkészülés. Azokon a rendezvényeken, melyeken mi játszunk, a klasszikus muzsikának főként a könnyedebb szeleteire kíváncsiak, Strauss, Sosztakovics és a hozzájuk hasonló szerzők darabjait várják tőlünk.

A tökéletes rend zenéje

Az ezúttal 40 főből álló Készenléti Rendőrség Zenekara egy Alec Templeton-mű kivételével Bach-darabokat adott elő, a Bajor Rendőrzenekar inkább olyan kortárs műveket, melyekben tetten érhető Bach hatása. A koncert végén pedig két Bach-darabot közösen játszottak el.

Miközben a koncertre gyülekeztek az érdeklődők, sokan a műsorfüzetet böngésztük. Többek között az olvasható benne, hogy a Készenléti Rendőrség Zenekara 1923-ban alakult, az ötvenes-hatvanas években hol szimfonikus, hol meg fúvószenekarként működött, majd az 1978-as átszervezés során megalakult az önálló fúvószenekar. A magyar rendőrség egyetlen hivatásos művészeti együttese Zeneművészeti Főiskolát, Zeneakadémiát végzett előadóművészekből áll, akik egyben a civil zenei élet ismert és elismert szereplői is. Megtudjuk továbbá, hogy a zenekaron belül számos kisebb-nagyobb formációban is játszanak: klasszikus fúvószenét, jazzt, popzenét, nemzetiségi zenét, lényegében bármit.

A Bajor Rendőrzenekar pedig 45 ugyancsak képzett, hivatásos zenészből áll, vezetője Johann Mösenbichler, aki ezúttal is ott állt a zenekar élén. A müncheni csapat évente közel ötven szociális, karitatív és jótékony célú koncertet ad szerte Bajorországban, de feltűnik rangos nemzetközi eseményeken, koncerttermekben is.

Ezt a koncertet a Készenléti Rendőrség Zenekara kezdte, és hamar kiderül: a Bazilika amúgy gyönyörű belső tere nem feltétlenül barátja a telt, vastag fúvószenekari hangzásnak, de Bach muzsikája és a zenekar pro­fizmusa hamar feledteti mindezt. Igazi ünnepi hangulatban szólt a II. Bran­denburgi verseny 1. tétele, az Air a D-dúr szvitből és a többi ­Bach-szerzemény. A zenekar valóban profin játssza ezt a muzsikát is, miként jól fogják össze a zenét a karmesterek: Szalóky Béla, Stein Ferenc, Kelemen Tamás és Koppányi Zsolt is. Bach zenéjét úgy is szokták említeni, hogy a „tökéletes rend” zenéje, nos, ki interpretálhatná hitelesebben, mint a Készenléti Rendőrség Zenekara… jó, ez csak vicc volt.

A zene összeköt

Másodikként lépett közönség elé a Bajor Rendőrzenekar, és ugyan egy Bach-darabbal kezdenek, a folytatásban igen különös műveket játszottak. David R. Gillingham: Angels of the Apocalypse című művénél már megnyílik a föld, és széthasad az égbolt, félelmetes erővel, megkapó dinamikával hangzik föl a mű, miként a többi, Bach által inspirált, az ő szellemét idéző darab is. Tetszik a közönségnek, a nézők állva tapsolnak a végén. A bajorok koncertje után a zenekar vezetője, a karmester prof. Johann Mösenbichler lép a mikrofonhoz, és a következőket mondja:

– Nagyon örülünk, hogy Magyarországon ilyen barátokkal és muzsikustársakkal találkozhattunk. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a gyönyörű Bazilikában muzsikálhatunk. Johann Sebastian ­Bach azt mondta, a zene összeköti az embereket, és mi ezt most valóban érezzük itt, ez a muzsika összeköti a jelenlévőket, és összeköti a két zenekart is.

Végül két darabot közösen adtak elő, Bach-szerzemény mindkettő, és méltó befejezése mindez egy olyan koncertnek, amely nemcsak nagyszerű muzsikával ajándékozta meg a jelenlévőket, de azzal a bizonyossággal is: a zene valóban összeköt.

Trencsényi Zoltán
Fotó: Béres Attila